A platform specifikus információkkal kiegészített UML tervekből (PSM) a szoftver forráskódjának jelentős része generálhatóvá tehető, így az implementációs szakasz jelentősen rövidíthető és részben automatizálható. Üzleti rendszerek fejlesztése során általában nem szükséges, és az erőforrás többlet miatt nem is gazdaságos a modell alapján a forráskód 100%-nak előállítása, bizonyos magas megbízhatóságú, hibatűrő, általában beágyazott rendszerek esetén ez indokolt lehet.

Az UML modellből a jelenlegi CASE eszközökkel általában automatikusan generálhatjuk az alkalmazás vázát (statikus modell), ami a teljes forráskódnak csak nagyon kis része. Kódszinkronizálókkal könnyedén biztosíthatjuk modell és a kód konzisztenciáját.

Fejlettebb generátorokkal lehetőség nyílik az alkalmazás viselkedésre vonatkozó modell (dinamikus modell) egy részének automatikus előállítására is, ilyenek például a különböző tudású állapotgép generátorok. Ezzel a technikával az alkalmazás jellegétől függően a forráskód 10-40%-a állítható elő automatikusan.

A testreszabható, különösen a minta alapú kódgenerátorok használata a hatékonyságot és karbantarthatóságot tovább növeli, valamint elérhetővé teszi az általában 40-80%-os, de akár 100%-os generált kód arányt.

Előző Következő